Kerttörténet

A Magyar, később Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar (ma Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar) első botanikus kertje 1949-ben létesült Budán, a Villányi és a Ménesi út között. A jelenlegi kertet az egyetem Gödöllőre költözését követően, az egyetem kísérleti területén 1959 őszén kezdték el kiépíteni Hortobágyi Tibor, Koltay Albert és Précsényi István tervei alapján, az Agrártudományi Egyetem és a Földművelésügyi Minisztérium anyagi támogatásával. A kert elsődleges célja az egyetemi növénytani oktatás gyakorlati megalapozása, segítése volt. A kert kiépítése 3 évet vett igénybe.

Vizes élőhelyek

A legfontosabb vízi, vízparti növények számára két mesterséges tavat is kialakítottak. Közvetlenül a kert bejárata mellett egy kis méretű, sekélyvizű tó létesült, melynek közelében elsősorban magaskórósok és mocsárréti fajok kerültek beültetésre. A kert belsejében egy 9 m átmérőjű mesterséges tó épült, ahol több hínár és vízparti növényfaj kapott helyet.

Rendszertani gyűjtemény

A rendszertani gyűjtemény parcelláinak elrendezésében a 9 m átmérőjű tó központi helyet foglalt el. A tavat körívesen vették körül a rendszertani ágyások. Eredetileg a tó nyugati oldalán egy kisebb, mintegy 250-300 fajból álló ún. “kis rendszertani gyűjtemény” volt, amely a hallgatóknak a termesztett, mezőgazdasági növények ismeretén túli kötelezően megtanulandó növényeit tartalmazta. Ezt a részt később a rendszertani gyűjteménnyel vonták össze. A tó keleti oldalán alakították ki a szorosabb értelemben vett botanikai gyűjteményt (régebben „nagy rendszertani gyűjtemény”), melyben a Soó-féle fejlődéstörténeti rendszernek megfelelően helyezték el a taxonokat.

Termesztett növények gyűjteménye

A 60-as évek elején a kert területének kb. ötödét foglalta el az a 110 db 4 x 4 m-es parcella, amelyeken a legfontosabb ipari, mezőgazdasági, kertészeti növényeket mutatták be. Mára a bemutató parcellák területe és a bemutatandó fajok száma is csökkent.

A kert gyűjteményeibe a növényanyag részben magcseréből származó magvetésből (pl. Actinidia chinensis, Paulownia tomentosa, Metasequoia glyptostroboides), részben terepi kiszállásokon gyűjtött anyagból (pl. Castanea sativa, Crataegus nigra, Vitis sylvestris) származott, illetve számos botanikus kert, arborétum és magángyűjtő is segítette a munkát. A botanikai gyűjtemény gazdagításában kiemelkedő munkát végzett Hortobágyi Tibor, Koltay Albert, Toborffy Zoltán, Jeanplong József és Tóth Sándor.

Ingatlanok kialakítása

1960 és 1963 között elkészült még a kerti működéshez, illetve a kutatómunkához nélkülözhetetlen épületek, mint a szaporító ház, valamint két kisebb épület, amelyekben laboratórium, kutatószoba, magtisztító szoba, iroda, garázs, raktár nyert elhelyezést.

Kísérleti tér

A Villányi úti botanikus kerthez hasonlóan a gödöllői botanikus kertben is létrehoztak egy kutatási, kísérleti területet, ahol a kezdetektől napjainkig különféle tudományterületek florisztikai, cönológiai, produkció- és fényökológiai, gyepgazdálkodási, hidrobiológiai, szövettani, ökotoxikológiai és ökofiziológiai kutatásai folytak. A globális klímaváltozással kapcsolatos projektek kutatóállomása Kelet-Közép-Európában az első ilyen jellegű kutatási bázis volt, kialakítása Tuba Zoltán professzor nevéhez fűződik.

Index Seminum

Kertünk évtizedekre visszamenőleg több tucat hazai és külföldi botanikus kerttel tartja a kapcsolatot, részt vesz a nemzetközi magcserékben. Index Seminumunk 1951-től – néhány év kihagyással – évente jelenik meg. A magcsere jegyzék a Gödöllőre költözés éveiben is kiadásra került.

2009-2010 között a botanikus kertben egy sikeres KMOP-s pályázat következtében jelentős fejlesztések és rekonstrukciók történtek; pl. a vizes élőhelyek megújultak és számuk bővült, továbbá létesült egy mediterrán növényház is. 2010 júniusában a botanikus kert munkaerő állománya számottevően gyarapodott, mely elengedhetetlen volt a kert fenntartása, gondozása szempontjából.

Az egyetemi botanikus kert 2008 óta Gödöllő város helyi védettségű területe.