A híres „Vén Vackor”

Kertünk híressége a  „Gödöllői Vén Vackorfa” az ország és Európa legismertebb vadkörtefája,
mely 2013-ban a hazai Év Fája verseny győztese, illetve 2014-ben az európai Év Fája verseny ezüstérmese lett.
A fáról  egy dal is született, mely itt hallható (Varga Miklós engedélyével): https://www.youtube.com/watch?v=gPMqNyB14Ro.

Egy mesebeli vén vackorfa, avagy a gödöllői magányos óriás története
Gödöllőn, belépve a Szent István Egyetem Botanikus Kertjébe egy terebélyes fa már messziről magára vonja tekintetünket. Közel 20 méteres termetével, több mint 320 centiméteres kerületével, messzire ágazó koronájával akár idős tölgynek is nézhetnénk, de közelebbről szemlélve már felfedi valódi énjét, hisz az ország egyik legöregebb és legnagyobb vadkörtefája magasodik fölénk. A magányos óriás túlélte a dicső szabadságharcot, átvészelte a huszadik század vérzivataros éveit és még mindig virágpompával köszönti a tavaszt, majd nyár derekán ezernyi gyümölcstől roskadoznak megfáradt ágai. A pompás fának a látszat ellenére nem volt könnyű élete, hisz a történelem viharai mellett gyakran szomjazott a homoktalaj miatt, de a nehézségek csak még erősebbé és szívósabbá tették.

A helyi legenda szerint Grassalkovich Antal gróf ültette, aki egy szerencsés kimenetelű vadászat után a sebzett vadkan elől egy vadkörtefán talált menedékre. Hálája jeléül elrendelte, hogy gödöllői birtokán 1000 vadkörtét ültessenek a jeles fa tiszteletére. A huszadik század hajnalán még 7 idős példány alatt pihentették a pásztorok nyájaikat, de napjainkban már csak egy túlélője maradt a sokadalomnak….

A sikeres isaszegi csata után nem meglepő, hogy a természethez, a növényekhez gyermekkora óta vonzódó Kossuth Lajos nem a nyüzsgő gödöllői főhadiszálláson, a kastélyban, hanem az akkor már terebélyes vadkörtefa alatt fogalmazta meg a Függetlenségi Nyilatkozatot.

A kiegyezés után az uradalmat koronázási ajándékként megkapó királyi családból, a bájos és a magyarság számára oly kedves Erzsébet királyné, Sisi igyekezett felfedezni kedvenc nyaralóhelyének minden zegét-zugát. Egyik első kilovaglása során éppen az erdő szélén nyargalt, amikor megpillantotta a vadkörtefát. A gyeplőt sebesen megrántva megállította száguldó paripáját.

A fa éppen akkor érlelte bőkezűen termését és a lelkes Sisi megfelejtkezve az udvari etikettről örömében kiáltozva lelkesen megölelte a fát, majd jóízűen falatozott a vén fa földre hullott, érett gyümölcseiből. Innentől kezdve gyakran látogatta a matuzsálemet, nyáron szívesen hűsölt lombjai alatt, tavasszal virágpompájában gyönyörködött, míg ősszel a hatalmas lombozat színkavalkádja ejtette ámulatba a királynét, aki nyugalmat és békességet talált a fa tövében. Állítólag itt ismerkedett meg Andrássy gróffal is, aki fülig szerelmes lett belé, ezért a gödöllőiek azóta is a szerelmesek fájaként tartják számon a jó öreg vackort.

A világháborúk alatt és köztük, a gazdasági világválság idején sok szegény ember, és félénk, de éhes vad számára jelentett örömöt, vitaminforrást és reménysugarat a fa bőkezű termésáldása. Nem véletlen, hogy az 1959-ben kijelölt, négyszögletű egyetemi botanikus kertnek éppen a közepén nyújtja ég felé vaskos ágait az idős vadkörtefa, dacolva viharokkal, jégesővel és a nyári tikkasztó kánikulával.

A kert megalapítása óta az erdei vadak már nem élvezhetik savanykás, tápláló gyümölcsét, de a madarak és a rovarok szinte megrészegülve élvezik a természet minden évben megújuló bőségét, a gyümölcsáldást, míg tavasszal és ősszel fáradt vándormadarak pihennek meg és gyűjtenek erőt a vén vadkörtefa ágain.

Mesebeli hősünk, a mimózalelkű sárkány, Süsü sem kívánhatna nagyobb és bőségesebb termésű példányt, mint a kedvenc gyümölcsét termő gödöllői vackorfát...

forrás: Dr. Czóbel Szilárd